2014. augusztus 10., vasárnap

"Women are Future" díj, avagy a jövő nője- jól hangzik

A Tolnai Népújságban
Nem egyszerű a mai világban nőnek lenni, dolgozni, gyermekeket nevelni, remek feleségnek és nőnek lenni, pláne ha még kopasz is, és persze az autizmus... :D Mindenki sorolhatná a saját kis listáját.
2013 végén több kedves ismerősöm összefogott és a Women are Future" díjra jelöltek. (www.women-project.eu) Meglepetésnek szánták vagy csak ezzel sugározták felém a szeretetet. Természetesen jólesett,-hálás vagyok- de nem igazán foglalkoztam a dologgal; úgy gondoltam, rengeteg nagyszerű ember van a világban, aki a jóért cselekszik nap mint nap. 2014 elején, februárban hívtak fel telefonon, hogy én lettem a nemzetközi győztes a "Kulcsszereplők a régióban" kategóriában. Képtelen voltam felfogni, azóta sem megy.Mivel negyedik gyermekemet vártam és várandósságom végét "tapostam",-volt már bajom :)  nem tudtam elutazni Berlinbe átvenni a díjat- pedig milyen szívesen mentem volna! Sőt, a helyi díjátadót is ki kellett hagynom Pécsett, mert éppen megszületett negyedik kicsi gyermekem március végén. Így jött össze, így kellett lennie.
2014. június 27.-én azonban végre sikerült átvennem a díjat.

A díj Thomas Webel miniszter aláírásával :)

Íme a kampány facebook oldalán a "Lépj és maradj" ajánlása, ezúton is köszönöm szépen mindenkinek: <3 "A kampányunkhoz forgatott videóink során rengeteg különleges életúttal, teljesítménnyel találkoztunk a régióban. Ezek közül szeretnénk egy igazán értékes történetre felhívni a mostani alkalommal a figyelmeteket. Kovács Klaudia Éva, a Women are Future díj nemzetközi győztese, szakmai tevékenységével egy olyan speciális területen ért el kiemelkedő, nemzetközi szinten is inspiráló eredményeket, mint az autista gyermekek mozgásfejlesztése, közösségi integrációjuknak elősegítése. Saját stúdiójában nem csak a gyermekek számára teremtette meg a sportolás lehetőségét, de önerőből saját fejlesztő program kialakításával foglalkozik, pályázati források elérésén dolgozik, hogy a minél szélesebb réteg számára legyen elérhető ez a lehetőség. Példás családanya, aki vállalásain túl a kopaszsága mellett is képes volt megőrizni pozitív kisugárzását, felülemelkedett minden nehézségen. Bárki számára példát jelenthet szakmai elhivatottság és életszemlélet tekintetében egyaránt." 

2014. május 5., hétfő

Bár még mindig nincs hajam, de rengeteg kincsem van!


Születés napján Bálint
Ma van 6 hete, hogy negyedik kis csodánk, Bálint világra jött március 24.-én. Sok-sok hónap telt el úgy, hogy nem írtam ide, érdeklődtetek, hogy miért vonultam vissza...Most viszont kikívánkozik néhány sor belőlem. A várandósságom egy befelé figyelést kívánt tőlem, így éreztem jól magam. Őszintén szólva nem volt kedvem írni. Dolgoztam- persze egyre kevesebbet, családomat csodáltam és meditáltam. Nagyon keveset voltam internet előtt ezen időszak alatt, nem válaszoltam olyan gyorsan a leveleimre sem- ezért utólag is elnézést és megértést kérek mindenkitől és köszönöm a türelmeteket.

Na de a hajam... :) Már a terhességem előtt egy igazán pozitív folyamat indult el.
Bálint egy hetesen
A foltos hajhullást felváltotta a foltos hajnövekedés, és ahol nem haj nőtt, ott mindenütt pihék voltak, amelyek szorgalmasan keltek ki a fejemből. Volt egy kis reménysugár, hogy talán-talán elindul, de nem éltem bele magam. Főleg azért nem, mert akárhányszor behunyom a szemem, azt érzem, így van feladatom egy ideig biztosan... Szóval a reménykeltő folyamat egészen mostanáig tartott, pontosabban egy héttel ezelőttig. Belenéztem a tükörbe és a fényben láttam ám, hogy a szemöldökömben és a pihékben ismét finom hullámok vannak, azonnal tudtam, mi van...Megfogtam és kis pattogásszerű hang kíséretében könnyedén levált a fejbőrről. Azután végighúztam az ujjam azokon a területeken és kihullott az összes pihe. Az erős hajszálak is egy hete lassan-lassan fogynak, újra- ugyanúgy mint két és fél évvel ezelőtt. Elfogadtam a dolgot, aztán utánanéztem, hol tudok új dögös kendőket készíttetni. :)

Ma van 6 hete, hogy negyedik kisfiam, negyedik kis csodánk világra jött. Sokat gondolok a születése napjára.Volt egy elképzelésem, vágyam, "programoztam" előtte, hogyan szeretném ezt a napot, hogy megtörténjen. Csak a minimális 4 napot szerettem volna a kórházban tölteni, ...gátvédelem, a gesztációs diabéteszem miatt ne legyen szövődmény, legkedvesebb szülésznő stb. És mindezt ajándékba kaptam az élettől. Sőt negyedszerre sikerült a legemberibb, nyugalmat árasztó orvost is választanom. Szívesen ajánlom őket. Hálás vagyok mindezért!
Drága Angyal öt hetesen
A többiekkel 8-10 napokat töltöttem a kórházban, kis sárgaság, hypoglikémia, bőrfertőzés-és ezek miatt intenzív osztály tarkította a születés utáni napjainkat. Szerettem volna megélni negyedszerre azt, hogy szül(et)és után rögtön babázhatok gond nélkül. Sikerült és hatalmas élmény. Kopaszságomra való tekintettel kértük az egyszemélyes szobát, mert-bár többször jelentem meg kopaszon mindenfelé-  most nem volt kedvem közszemlére tenni magam. És milyen jó is volt egyedül, a meghitt csöndben... :)
Meditáltam, hálálkodtam és csak úgy jól voltam.
Érdekes volt, hogy ezúttal indították a szülést a betöltött 40. hét után- a gesztációs diabéteszem miatt. Ilyenben sem volt részem előtte. Úgy volt, hogy hétfőn befekszem a kórházba és kedd reggel indítják. Fura volt így rákészülni, egészen furcsa érzés, hogy nem magától indult a kisfiam kifelé. Megjelentem hétfőn, és úgy döntöttek, s ez volt az élet váratlan meglepetése- hogy úgysincs esemény a szülőszobán, hát történjen valami. :D Így a telefonomon bekapcsoltam magamnak a kedvenc meditációmat, készültem lelkileg és megbeszéltem a babámmal, hogy -bár tudom, nem készült még kifelé igazán és szuper odabenn -de pár óra múlva találkozunk és idekinn még jobb lesz, készüljön a "stresszes" folyamatra. Tudattam vele, hogy nagyon várjuk. Miközben hallgattam a meditációt, fel-alá járkáltam a szülőszobán-azt hitték idegeskedek,- pedig nem :), egy nagyon érdekes, elfogadó, lebegő állapotba kerültem, teljesen a baba felé fordulva,- még a férjemre sem figyeltem- szerencse, hogy ilyen jól megértette, jó volt a támogató jelenléte, de nem kívántam többet. Délelőtt 11-kor bekötötték az oxitocint-addigra apukája is kellőképpen remegett már :D,- igen intenzív volt a vége, 1 óra 50 perc alatt kibújt egy gyönyörű angyal. <3 Azóta is eszik,de rengeteget, a szoptatással most sincs gond.

Most, hogy hat hétnél tartunk, kezdődhet az alakformálás, újra formába lendülés, negyedszerre
is. Már a harmadik hétnél visszatértem órákat tartani- nem bírtam tovább sport nélkül, ami nem azt jelenti természetesen, hogy ész nélkül csinálok mindent. Már szemezek a súlyokkal is- köztudottan a leghatékonyabb alakformáló, és persze a nem könnyű Pilates óráim sem maradhatnak el. Májustól már -két hónap szünet után- folytatom a Pilates foglalkozásokat autizmussal élő fiatalokkal is, akik szintén csodás láncszemei az életemnek. Fokozatosan emeltem a terhelést, vigyázva arra, hogy nem lehet izomlázam. Hiányoztak a vendégeim, imádom a hivatásom, és nem tagadom, a sport minden körülmények között ÖSSZERAKJA az embert, legyen szó akár csak fáradtságról.
Öt kiló plusszal indulok-eddig ez a legtöbb, aggódni nem aggódok a súlyom miatt, ennyi edzés mellett az szépen alakul, ezt én is jól tudom.

Na de aki ismer, az tudja, hogy a kopaszságommal pont úgy voltam eddig, hogy sokkal könnyebben viseltem a haj nélküli állapotot a sportos alakommal együtt. Így ez egy új feladat (volt) számomra, az öt kiló plussz és a kopaszság együttes jelenléte és elfogadása- még ha csak átmeneti állapot is. Így tanulom a türelmet jelenleg, jó úton haladok, néha megingok és sürgetném a folyamatot. Sőt ezzel az élethelyzettel egyébként megszületett bennem egy új akcióterv, amire elszántam magam, azt hiszem ebben annak is nagy szerepe van, hogy öt férfival élek együtt egyedül nőként... De erről majd egy-két hónap múlva bővebben beszámolok.

Köszönöm nektek a sok biztatást és szeretetet, amit akkor is éreztem, amikor nem voltatok velem!

2013. október 21., hétfő

A 2. Pilates DVD kedves vendégeimnek a kopasz Pilates oktatótól

Lassan, de biztosan elkészül 2. dvd-m is szeretett vendégeim számára, hogy legyen még egy otthoni programjuk, ha bármilyen okból nem tudnának eljönni hozzám személyesen. :)
Az előzöhöz képest sokat változtam külsőre, -Alopeciám van, kihullott a hajam, de attól még ÉN vagyok. Jelenleg várandós vagyok negyedik gyermekemmel.

Mindezzel arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az oly csodálatos ÉLET nem áll meg hajkorona nélkül sem. :)

Amikor volt hajam- 3 évvel ezelőtt...



És amikor már nincs hajam...

2013. szeptember 1., vasárnap

Visszatekintés a "nagy napra",- előretekintés mint várandós édesanya

 Tomi pont jókor kezdett viccelődni.
 Az utóbbi három hétben sokan érdeklődtek affelől, hogy miért nem írom meg az esküvőről a beszámolómat. Eltelt egy hónap az esküvő óta. Ennek alapvetően EGY nagy oka van, hogy nem volt időm rá. Három gyermekem nyári szünet lévén itt sündörögtek körülöttem megállás nélkül, dolgozom is mellettük, Tamásnak szintén nyáron van rengeteg tennivalója, mindennek tetejében a várandós tüneteimet élem meg-11.hétben vagyok jelenleg, tünetekből kijutott most bőven így a negyedikre. Most már sokkal aktívabb vagyok, de simán előfordulhat, hogy egyik pillanataról a másikra megborulok, és akkor csak fekszem két órát. :D
Az esküvőnkről ezúttal inkább a képek fognak beszélni. A képek egy kattintásra nagyíthatók.

A Nagy Napra való készülődés talán legizgalmasabb pontja számomra az volt, amikor 10 órakor útba vettem Varga Daisy fodrász hölgyet, hogy a strasszokat felügyeskedje a csupasz fejemre. Persze kijutott izgalomból ezen a napon is, ugyanis kiderült, hogy a szomszéd fodrászcikk üzletben pont elfogyott a testragasztó. Előtte mindig elérhető volt, de most pont kifogytak. Ha-ha-ha, gondoltam magamban, próbára akarnak tenni még ma is. Jól van- akkor legyen úgy, ahogy lennie kell, már azt is elképzeltem, hogy mégsem lesz a fejemen semmi. És amikor szépen megbékéltem a helyzettel, akkor a segítségünkre sietett az ott dolgozó, kedves kozmetikus hölgy, hogy próbáljuk meg az áttetsző szempilla ragasztóval. Megmentett. :)) Négy órás kemény munka volt, nem nekem, hanem Daisy-nek. Elképesztő türelemmel és kitartással rakosgatta a strasszokat, ahogy a fantáziája spontán mutatta az "utat". Miközben szépült a fejem, többen betévedtek a fodrászatba, és rengeteg dicséretet kaptunk; megakadtak az elismerő szemek; volt aki megkérdezte, hogy "itt ilyet is csinálnak?" Persze mindig kitértünk arra is, hogy nem jóakaratomból vagyok kopasz...
Nagyon hálás voltam Daisy-nek. Az autóhoz sétálva is okoztam az utcán nagy meglepetéseket. Idegen emberek álltak meg, és csodálkoztak, hogy ők még ilyen különlegesen szépet nem is láttak! Az utcán számomra ismeretlen emberek jöttek oda sok boldogságot kívánni, megszorongatták a kezem, és annyi jóságot kaptam öt percben, amiről álmodni sem mertem volna aznap. Két arra sétáló, egymással beszélgető úriember megállt és egyik álmélkodva odabökte a másiknak: Láttad ezt??? :))

A legnagyobbik fiam adta át a gyűrűket
Bal kézre húztuk a gyűrűket :)
Megpecsételés
Néha komolyak is vagyunk
Az utolsó pillanatban értem haza, és a srácokat is fel kellett öltöztetni, így természetesen Tamással elkéstünk az esküvőnkről. A családtagok már ott voltak, de mi nem. :)) Nagyon hamar ráhangolódtam az eseményre, a hangulatra...Ahogy felcsendült a bevonulós zenénk, a szívemben is nagy dobbanás. Elindultunk befelé ünnepélyesen, Tamás szorosan fogta a kezem, és azzal küzdöttem, hogy el ne sírjam magam...Húú, Nagyon nem akartam sírni (már csak a sminkem miatt sem:), és mintha Tamás megérezte volna a kritikus pillanatot, bohóckodásba kezdett. Ezzel ezt is megúsztam. Utána már nem volt gond. Miután kiderült, hogy semmi akadálya, hogy egybekeljünk, a nagy fiam Doni hozta oda a gyűrűket, ami anyai szívemnek igen kedves percek voltak. Mi bal kézre húztuk a gyűrűket, szegény anyakönyvvezető súgta, hogy a jobb kézre, a jobb kézre...Mi azért bal kézre tettük. Nekünk ez a variáció tetszett, és határozottan úgy éreztük, hogy oda kell tenni, a szív oldalára...
Autizmussal élő kisfiamnak már sok az inger
Ez fontos kép számomra Benivel, ahogykis kezével megérint!

Legkisebbik csibészem nem tudja hova tenni az ünnepséget, de ölelkezünk, mint mindig! :)


Kincseim már éhesek, a lakoma a lényeg!
A végén pezsgőzés, ölelkezés, puszilkodás- ahogy minden esküvőn. Pezsgőzünk, beszélgetünk, pezsgőzünk, beszélgetünk-már majdnem elfelejtettük bejelenteni a meglepetést- amikor Tamásnak bevillant, hogy a forgatókönyvünkben még valami szerepelt:  várandós vagyok negyedik kicsi lélekkel. Akkor lett ám nagy boldogság!!! Akkor újra puszizkodás, ölelkezés volt a fő program.
Matykónk a rend kedvéért játék késsel



Beni megvizsgálja a muffin alkotóelemeit
A szokásos bolondozás


Nincs egy "normális" fotónk :))



A kemény férfisors :)

Lógott az erkélyről :)
A lükék megint, fordított szerepben. :)
Kíváncsiskodik
Kivonultunk a díszteremből, hogy elindulhassunk a kaposújlaki Szarkavári Kastélyszállóba. Persze nem úgy vonultunk ki, ahogy szoktak. Én mentem valahol elől, mert rendszabályoztam a gyerekeimet, a férjem meg futott utánam.De ebből is viccet csinált: ahogy kiértünk a térre, elkiabálta magát: "kérlek, hogy ne hagyj itt feleségem"; és az ott sétálgató, beszélgető emberek jót kacagtak rajtunk.
Megérkeztünk a Szarkavári Kastélyszállóba. Csodálatos volt a fogadtatás, a díszlet- külön köszönet Nyíri Beának és Szabó Tündének a dekorációért. Olyan családias Szarkavár, olyan szeretetet sugároznak a tulajdonosok Judit és párja, hogy mindenképp egy plussz áldás a friss házasoknak. És azok az energiák...Na, szóval igazán nekünk való volt!
"Megvarázsoltuk" a jövőt

Beni imádja a nyakpuszit :)
Csodálatosan bírta Benikém a napot
A kis család

Levendula tortánk :)













A vacsora előtt Máté Claudiát, a kedves fotós hölgyet
megtiszteltük tömény hülyeségeinkkel. Elvonultunk hármasban rövid időre. Utána ettünk,ittunk, nem mulattunk. Mindenki időben hazaért, saját ágyában lepihent, a férjem lelépett dolgozni.

Nászéjszakánkat mi pont ezért hoztuk előre, aminek terméke a szívem alatt. :D
A csodálatos, nem szokványos ruhát azért mindenképp megemlíteném, mert nagyban hozzájárult ahhoz, hogy  ilyen jól éreztem magam a bőrömben- mégiscsak nő vagyok, - ha kopasz is. Kovács Kata Kreációk ruhakölteményeihez remélem még lesz szerencsém. Minden általa tervezett ruha elképesztő egyedi keativitásról árulkodik, számomra a szabadság érzetét jelentik a ruhái. Azt a szabadságot, amit akkor éreztem meg magamban, amikor felvállaltam a haj nélküli fejem. :)

Csodálatos volt, különleges volt, és ezúton is köszönjük a sok-sok kedves szurkolást, szép és jó kívánságokat!

Új kihívás elé nézek...Még nem voltam kopasz-pocakos várandós...:))

"Örömöm sokszorozódjék a Te örömödben
Hiányosságom váljék jósággá Benned.."

2013. július 21., vasárnap

Esküvőmre hangolódva- avagy kopaszon is lehetsz szép menyasszony

"Szeretjük egymást, jó együtt, és ezt szeretnénk megünnepelni..."
"Ha két ember minden szép és jó reflexét megosztja egymással, csodálatos anyagból szőnek kötőanyagot, különböző egyéniségük között.S ez a szálszövevény lassanként mágikus szövetséggé válik...a házasfeleket "két testben egy lélekké teszi."
     Szepes Mária

A 2013-as év ÚJ ENERGIÁI sok-sok szép fordulatot hoztak az életünkbe. :)
Régóta tologatott esküvő, a "kopaszságom" miatt folyton halogatott 4. babaprojekt vállalása, alapítványunk létrehozása, autista fiatalokkal való közös tevékenységeink...még sorolhatnám hosszan.

2009-ben, amikor várandós voltam harmadik gyermekemmel, megkérte Tamás a kezemet egy csodás pillanatban, a naplementés Pilates órám után a gyönyörű kilátással rendelkező pécsi Hotel Kikeletnél- még hosszú hajam volt és jó nagy pocakom. Utána minden más fontosabb volt a számunkra, mint az esküvőnk megszervezése. Hamarosan költöztünk középső autizmussal élő gyermekem biztosabb jövője érdekében egy másik városba, aztán egy éven belül ismét-egy újabb városba. Kisebb gondunk is nagyobb volt annál, hogy mikor kössük össze az életünket ünnepélyesen. Kihívást kihívás követett, új életet kezdeni kétszer egy éven belül- egyszerűnek nem mondanám, úgy is jellemezhetnénk, tele volt (sikeres) harcokkal és kemény kudarcokkal.

Most érkezett el a pillanat, most, hogy már sikerült végre egy városban két év alatt megnyugodnunk és a továbbiakban a csodálatos feladatainkra koncentrálnunk, közben Tamással egymás felé fordulva megünnepelhetjük azt az igazi szeretet-szerelem-szövetséget, amelyben rengeteg mindent csináltunk végig közösen. Másfél-egy éve még azt mondogattam, hogy várjunk, amíg kinő a hajam.Számára ez nem volt fontos, de tiszteletben tartotta ilyen jellegű érzéseimet. De- ahogy a blogomból is jól levehető- megtanultam ezzel az állapottal együtt élni, sőt az előnyeit kiaknázni; és rá kellett jönnöm, hogy az élet túl szép ahhoz, hogy hagyjam magam befolyásolni holmi hajhiány miatt.
A kopasz-blogom kapcsán sok levél érkezett hozzám, azonban volt egy sorstárs-levél, ami azóta is dolgozik bennem: azt írta a hölgy, hogy könnyű nekem, mert van mellettem egy ilyen férfi, aki kopaszon is szeret. 
A válaszom ez volt: Azért ez ennél sokkal bonyolultabb. Ahhoz, hogy egy férfi így is szeressen, meg kellett tanulnom elfogadni,szeretni önmagam-kopaszon, kilépni az önsajnálatból, szomorkodásból,és nőnek lenni! Ha az első féléves gyötrődésemben ragadtam volna, akkor egész biztosan zátonyra futott volna a kapcsolatunk, a családunk; de gondoljatok csak bele, nektek lenne kedvetek egy örökké melankolikus, bezárkózó emberrel leélni az életeteket???

Rajtunk múlik, még ha néha nehéz is ezt kimondani! A felelősség a miénk, a mi döntésünk, melyik utat választjuk. Persze megközelíthetjük onnan is, hogy Tamás milyen nagyszerű bevállalós férfi, hogy kopasz nőt vesz el feleségül...:D Mert volt erre is példa a megjegyzések között, persze jogosan. De szerintem itt jót kell nevetni és kész.

A csupasz fejemhez nem illenek a szép "királylányos" ruhák, nem tudtam egyikbe sem beleképzelni magam; épp ezért kicsit szokatlanabb, extravagáns, talán nem kifejezetten esküvői ruhát választottam: KOVÁCS KATA KREÁCIÓK készítette Pécsett; még sok-sok évvel ezelőtt szerettem bele az általa képviselt egyedi stílusba. A csupasz fejem strasszos művészi alkotásra kínál lehetőséget. Már kipróbáltuk a fejemen testragasztóval, és amondó vagyok, hogy a hétköznapokon is időnként megvadíthatnám a külsőmet hasonló dolgokkal. Úgyis megnéznek mindenhol, akkor meg úgyis mindegy..
Kérdezték tőlem néhányan, hogy miért nem teszek valamit a fejemre, esetleg csipkét, kalapot, kendőt...
- Mert ilyen vagyok én, így érzem magam igazinak, és nincs kedvem takargatni magam az esküvőmön sem, díszíteni viszont annál inkább!

Szűk családi körben ünneplünk, nagy csinnadratta nélkül, a szertartást pedig kis vacsora követi a kaposújlaki szarkavári kastélyszállóban, gyönyörű természeti környezetben és barátságos, családias hangulatban, miközben kellemes relax-zenéket hallgatunk a háttérben- csakhogy hű maradjak önmagamhoz. :) 
Mindenki hazamegy időben aludni, mert számunkra nem a buli, hanem a közösen megélt pillanat a fontos; és különben is másnap ugyanúgy három gyermek lát el bennünket mókával, feladatokkal, rohangálnivalóval; ezért többre értékelünk egy jó pihenést, mint éjszakába nyúló mulatozást. Ez is mutatja, hogy 30-on túl vagyunk! :D

Természetesen Máté Claudia jön fényképezni Marcaliból, aki nagy segítségünkre volt már kétszer is az autizmussal élőket támogató "Lelekemelés fitten" jótékonysági sport-rendezvényeken. Valószínű még ő sem kattintgatott olyan esküvőn, ahol a menyasszony kopasz és vállalja is! ;)

 Szóval a kopasz menyasszony készül, hangolódik július 26.-ra. 
Az az érzésem, hogy nem lesz szokványos ceremónia nagyon sok szempontból...Nem csak a külsőm miatt,- Tamás színészi vére forrni fog- már látom rajta a huncutságokat,készül valamire; a fiaim is brutál csibészek- jaj nekünk! A zenei összeállításunk pedig döbbenetesre sikerült :D Ettől lesz igazán emlékezetes.