2017. május 17., szerda

Terézanyu díjátadó gáláról és a bátor nőkről

Elmondhatatlanul örültem az oklevelemnek
Indulás előtt
Már a helyszínen , Budapesten
Sokan kérdezik tőlem: - milyen volt a Terézanyu díjátadó gála. Nehéz róla beszélni, nem igazán tudom szavakkal kifejezni, érzések kavarognak bennem...Brutális tapasztalás volt- röviden így szoktam válaszolni.
A nyolc éves Terézanyu pályázatra az évek alatt tízezer írás érkezett; az idei téma a bátorság volt, amelyre 320 történetet osztottak meg a nők a világ minden részéről. Velem szemben csak idén tavasszal jött facebookon a pályázati kiírás, így gondoltam- amúgy is szoktam írni- elküldtem egyik "bátor" történetemet természetesen kopaszság témában. Hatalmas volt az öröm, amikor értesítettek, hogy bekerültem a 30 kiválasztottba, akik hivatalosak a díjátadó gálára. Vártam a napot, minden sejtem érezte, hogy különleges ajándékot kapok azon az estén. A beérkezett pályázatokat a zsűri tagjai, öt fantasztikus NŐ olvasgatta és ők választották ki a nyerteseket is: Rácz Zsuzsa írónő, Nagy Tímea olimpiai bajnok párbajtörvívó, Dobó Kata színésznő, Pásztor Anna énekesnő, Beke Zsuzsa a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs vezetője. A tizenhárom különdíjas írást felolvasták, amelyek például a rákkal való küzdelemről, a depresszióról, a funkcionális meddőségről, a lelki-fizikai bántalmazásról, a vaginizmusról, az alkoholizmusról, az újrakezdésről szólt. Kemény témák csodálatosan megírva, olykor humorral átszőve. Három órán belül olyan intenzív érzelmi hullámvölgyeket éltem meg, hogy a mellettem ülő férjemnek azt mondtam 2 óra elteltével ,hogy "Úristen, végem van, nem bírom tovább". Teljesen odavoltam, minden bajom lett, itt fájt, ott fájt...hasogatott belül is, de nagyon. Erős folyamatban voltam, kapálózott a lelkem. Mégis...oly jó volt, a legjobb, ami történhetett velem, felért egy terápiával és életem egyik legnagyobb ajándéka és meghatározó élménye volt ennyi erős, szuper NŐ között lenni. Szívből sírtam és kacagtam, olyan mélyről, amely mélység számomra addig ismeretlen volt. Azok a lélekemelő energiák mindenkit körbeöleltek szeretettel, lelkileg gazdagabban tértem haza, és ahányszor csak visszagondolok arra az estére, látom magam előtt, ahogy szívből meghajlok e NŐK előtt, megölelem őket, ettől én is erősebbnek és bátrabbnak érzem magam. Jó volt érezni az elsöprő erejű, igazi női támogató közösség jelenlétét.
A díjátadó gála végén Pásztor Anna énekesnő vezetésével megfogadtuk, hogy a bátorság és mi ezután is kéz a kézben járunk, és örömmel csatlakoztam a Terézanyu Klubba- ahol rendkívüli nők segítik egymást a mindennapokban.
Ez az este nekünk duplán meglepetés volt... A rendezvény alatt kaptam sorban a messenger üzeneteket, fényképeket otthonról, amelyekben Doni, a 13 éves nagy fiam azt bizonygatta büszkén, hogy ő bizony vacsorát készített három testvérének, megfürdette a 3 éves kisöccsét, játszott velük, gondoskodott róluk. Édesanyaként úsztam a boldogságban, amikor tudatosult bennem, milyen nagyszerűen megoldották a nem mindennapi helyzetet a srácaim. Büszke vagyok rájuk! Egy tökéletesen teljes nap volt május-4.-e, köszönöm mindenkinek!

 „A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem merünk cselekedni a félelmünk ellenére is.”
"A bátorság és az önismeret, a komfortzónánk elhagyása és a változás képessége jelenti személyiségfejlődésünk alapjait." (terezanyu.hu)

Döbbenet, szeretet, meghatódás, kacagás...volt itt minden (forrás: terezanyu.hu) 
Kriston Andrea, Dobó Kata, Nagy Tímea, Rácz Zsuzsa és Pásztor Anna <3 (forrás: terezanyu.hu) 

2017. április 21., péntek

Anya, hol a hajad?

A legkisebbik fiam a sorban, Bálint (3 éves múlt március végén)- aki születése pillanatában is haj nélkül pillantotta meg édesanyját csillogó gyönyörű szemeivel-  tegnap kérdezte meg először a bölcsi után gyengéden megsimogatva a fejemet: "Anya, hol a hajad?"- Annyira meglepődtem, hogy egy értelmes mondatot nem tudtam kibökni hirtelen, csak azt, hogy majd kinő egyszer, lesz ott haj...És ilyenkor fura módon megszólal belül valaki, aki mindent jobban tud, és azt válaszolja, hogy "na azt már nem, van még így feladatod." Mosolygok belül egyet, és megy tovább az élet....érzem, hogy igaza van. Na de mégis, amikor csodálatos 13 éves nagy fiam hazajön a fodrászatból és tart a kezében egy vékony frizura katalógust, sugárzó arccal mutogatja a fantasztikusan rafinált rövid nőcis frizurákat (odavagyok a nagyon rövid hajért, ezt jól tudja mindenki) : "figyelj, anya, ez milyen jó lenne neked!". - És tényleg! Hú, de tudnám viselni 6 év kopaszság után! Kipróbálnék sok-sok rövid frizurát! Az utcán is rácsodálkozom a rövid hajú hölgyek hajára, vannak kedvenceim is, többször látom őket a városban. Elindul kis sóvárgás pár másodpercig-...aztán ismételten jön az a bizonyos belső hang. Hihetetlen, hogy dumál nekem, érzem, hogy jót akar, szeretettel velem van. Megszólal, amikor nem várom.
Szokták mondani az emberek, hogy milyen jó nekem! Vajon mire gondolhatnak?... (sejtem)
Valószínű nem arra, hogy ha kendőben sétálok ismeretlen emberek között, akkor sajnálkozó tekintetüket rajtam felejtik; ha kopaszon felvállalom magam, elítélnek gyakran, komplett őrültnek néznek. Ezzel együtt kell élni, sőt mi több, szeretettel kezelni nem csak önmagamat, hanem mindenkit. Most már könnyen megy, az előítéleteket simán lerombolom egyszerű szeretettel, mosollyal, pár szóval... Ehhez az kellett, hogy ÉN MEGVÁLTOZZAK. Ez a kulcs a világhoz.
Rengeteg feladatom van négy fiam körül, az autizmusról nem is beszélve...De kinek nem. Ezért vagyunk itt. A szolgálat csodálatos és értékes, nemesít.
És IGEN- itt a válasz- , azért jó nekem, mert elégedett vagyok és ez látszik rajtam, sugárzik rólam. Ha befelé szemlélődök, mosolygó lelket látok minden nehézség mellett. Képes vagyok naponta többször rácsodálkozni a világra, környezetemre, apróságokra, emberekre, alkotásokra, írásokra, még önmagamra is...Elégedett vagyok. Ez nagy dolog, úgy érzem. Nem vágyom többre, örülök és értékelem azt, amim van.
És ha a pici fiam megnő és lesz rá lehetőségem, neki is elmagyarázom majd, hogy hajjal vagy anélkül- teljesen mindegy- a legfontosabb, hogy a lelke ragyogjon. Azt visszük tovább, a többit nem...



2017. április 10., hétfő

Az Alopecia pozitívumai

Ha már az Alopecia bizonytalan időre élettársként mellénk szegődött, érdemes ebben a helyzetben is összegyűjteni eme kalandos állapot előnyeit. Saját életünket könnyítjük meg vele, sőt nevethetünk is magunkon...

1. Hajam, szemöldököm nincs (csak tetoválás), testszőrzetem is elvétve...viszont van szempillám! Nem kell kozmetikushoz, fodrászhoz járnom, nem bíbelődök hajfestékekkel, nem kell a frizura készítésben gondolkodnom. Az eplilálásról nem is beszélve... Rengeteg időt és pénzt spórolok meg a családomnak. Még azt sem látom, ha esetleg őszülnék...máris csökkent a stressz szint. :D

2. A kis ujjamat nem kell mozdítanom ahhoz, hogy felfigyeljenek rám. (persze ez szokatlanul zavaró volt eleinte) Akármilyen rongyokban jelenek meg, a szemek rám szegeződnek, sétálhat mellettem a város legfeltünőbb miniszoknyás szépséges hölgye. Vannak emberek, akiknek ez a figyelemfelkeltés sok-sok energiájába és pénzébe kerül, nekem semmibe...

3. Ha már a figyelemfelkeltésnél tartunk...csodálatos lehetőség egy jó ügy szolgálatába helyezni az amúgy is látványos külsőt! Érdekes tapasztalat, hogy az emberek sokkal jobban figyelnek arra is, amit szeretnék megosztani velük. Könnyebben veszem rá őket az összefogásra, hogy kövessenek és segítsenek embertársaiknak. Ilyen fizimiskával egy egyszerű előadással is nagyobb hatás érhető el, legyen akár téma a környezetvédelem...bármi.

4. Bárhova sodor az élet...mindig megjegyeznek maguknak, emlékeznek rám az emberek. Újra és újra döbbenten veszem tudomásul, hogy ha másodszor megyek vissza valahova-pl. csak egy csomagot veszek át, már a nevemet is tudják. Szeretettel, kedvességgel vesznek körül mindenhol.

5. Érezted már a csupasz fejtetőn a szellőt, az esőcseppeket? Csodálatos érzés, ha átadod magad ezeknek a pillanatoknak. Még hajat sem kell szárítani utána...

6. Itt a lehetőség, hogy kiaknázzuk a valódi női erőt, ami nem a hajkorona, szemöldök, szempilla függvénye. Ez ám az igazi kihívás! Személy szerint ennek az állapotnak köszönhetek sok-sok értéket az életemben: meditációkat, prananadit, jógát, szemlélet-és életmód változtatást, tudok már nemet mondani és megtanultam lélegezni...és folyamatosan tanulok szívvel látni.


2014. augusztus 10., vasárnap

"Women are Future" díj, avagy a jövő nője- jól hangzik

A Tolnai Népújságban
Nem egyszerű a mai világban nőnek lenni, dolgozni, gyermekeket nevelni, remek feleségnek és nőnek lenni, pláne ha még kopasz is, és persze az autizmus... :D Mindenki sorolhatná a saját kis listáját.
2013 végén több kedves ismerősöm összefogott és a Women are Future" díjra jelöltek. (www.women-project.eu) Meglepetésnek szánták vagy csak ezzel sugározták felém a szeretetet. Természetesen jólesett,-hálás vagyok- de nem igazán foglalkoztam a dologgal; úgy gondoltam, rengeteg nagyszerű ember van a világban, aki a jóért cselekszik nap mint nap. 2014 elején, februárban hívtak fel telefonon, hogy én lettem a nemzetközi győztes a "Kulcsszereplők a régióban" kategóriában. Képtelen voltam felfogni, azóta sem megy.Mivel negyedik gyermekemet vártam és várandósságom végét "tapostam",-volt már bajom :)  nem tudtam elutazni Berlinbe átvenni a díjat- pedig milyen szívesen mentem volna! Sőt, a helyi díjátadót is ki kellett hagynom Pécsett, mert éppen megszületett negyedik kicsi gyermekem március végén. Így jött össze, így kellett lennie.
2014. június 27.-én azonban végre sikerült átvennem a díjat.

A díj Thomas Webel miniszter aláírásával :)

Íme a kampány facebook oldalán a "Lépj és maradj" ajánlása, ezúton is köszönöm szépen mindenkinek: <3 "A kampányunkhoz forgatott videóink során rengeteg különleges életúttal, teljesítménnyel találkoztunk a régióban. Ezek közül szeretnénk egy igazán értékes történetre felhívni a mostani alkalommal a figyelmeteket. Kovács Klaudia Éva, a Women are Future díj nemzetközi győztese, szakmai tevékenységével egy olyan speciális területen ért el kiemelkedő, nemzetközi szinten is inspiráló eredményeket, mint az autista gyermekek mozgásfejlesztése, közösségi integrációjuknak elősegítése. Saját stúdiójában nem csak a gyermekek számára teremtette meg a sportolás lehetőségét, de önerőből saját fejlesztő program kialakításával foglalkozik, pályázati források elérésén dolgozik, hogy a minél szélesebb réteg számára legyen elérhető ez a lehetőség. Példás családanya, aki vállalásain túl a kopaszsága mellett is képes volt megőrizni pozitív kisugárzását, felülemelkedett minden nehézségen. Bárki számára példát jelenthet szakmai elhivatottság és életszemlélet tekintetében egyaránt." 

2014. május 5., hétfő

Bár még mindig nincs hajam, de rengeteg kincsem van!


Születés napján Bálint
Ma van 6 hete, hogy negyedik kis csodánk, Bálint világra jött március 24.-én. Sok-sok hónap telt el úgy, hogy nem írtam ide, érdeklődtetek, hogy miért vonultam vissza...Most viszont kikívánkozik néhány sor belőlem. A várandósságom egy befelé figyelést kívánt tőlem, így éreztem jól magam. Őszintén szólva nem volt kedvem írni. Dolgoztam- persze egyre kevesebbet, családomat csodáltam és meditáltam. Nagyon keveset voltam internet előtt ezen időszak alatt, nem válaszoltam olyan gyorsan a leveleimre sem- ezért utólag is elnézést és megértést kérek mindenkitől és köszönöm a türelmeteket.

Na de a hajam... :) Már a terhességem előtt egy igazán pozitív folyamat indult el.
Bálint egy hetesen
A foltos hajhullást felváltotta a foltos hajnövekedés, és ahol nem haj nőtt, ott mindenütt pihék voltak, amelyek szorgalmasan keltek ki a fejemből. Volt egy kis reménysugár, hogy talán-talán elindul, de nem éltem bele magam. Főleg azért nem, mert akárhányszor behunyom a szemem, azt érzem, így van feladatom egy ideig biztosan... Szóval a reménykeltő folyamat egészen mostanáig tartott, pontosabban egy héttel ezelőttig. Belenéztem a tükörbe és a fényben láttam ám, hogy a szemöldökömben és a pihékben ismét finom hullámok vannak, azonnal tudtam, mi van...Megfogtam és kis pattogásszerű hang kíséretében könnyedén levált a fejbőrről. Azután végighúztam az ujjam azokon a területeken és kihullott az összes pihe. Az erős hajszálak is egy hete lassan-lassan fogynak, újra- ugyanúgy mint két és fél évvel ezelőtt. Elfogadtam a dolgot, aztán utánanéztem, hol tudok új dögös kendőket készíttetni. :)

Ma van 6 hete, hogy negyedik kisfiam, negyedik kis csodánk világra jött. Sokat gondolok a születése napjára.Volt egy elképzelésem, vágyam, "programoztam" előtte, hogyan szeretném ezt a napot, hogy megtörténjen. Csak a minimális 4 napot szerettem volna a kórházban tölteni, ...gátvédelem, a gesztációs diabéteszem miatt ne legyen szövődmény, legkedvesebb szülésznő stb. És mindezt ajándékba kaptam az élettől. Sőt negyedszerre sikerült a legemberibb, nyugalmat árasztó orvost is választanom. Hálás vagyok mindezért!
Drága Angyal öt hetesen
A többiekkel 8-10 napokat töltöttem a kórházban, kis sárgaság, hypoglikémia, bőrfertőzés-és ezek miatt intenzív osztály tarkította a születés utáni napjainkat. Szerettem volna megélni negyedszerre azt, hogy szül(et)és után rögtön babázhatok gond nélkül. Sikerült és hatalmas élmény volt. Kopaszságomra való tekintettel kértük az egyszemélyes szobát, mert-bár többször jelentem meg kopaszon mindenfelé-  most nem volt kedvem közszemlére tenni magam. És milyen jó is volt egyedül, a meghitt csöndben... :)
Meditáltam, hálálkodtam és csak úgy jól voltam.
Érdekes volt, hogy ezúttal indították a szülést a betöltött 40. hét után- a gesztációs diabéteszem miatt. Ilyenben sem volt részem előtte. Úgy volt, hogy hétfőn befekszem a kórházba és kedd reggel indítják. Fura volt így rákészülni, egészen furcsa érzés, hogy nem magától indult a kisfiam kifelé. Megjelentem hétfőn, és úgy döntöttek, s ez volt az élet váratlan meglepetése- hogy úgysincs esemény a szülőszobán, hát történjen valami. :D Így a telefonomon bekapcsoltam magamnak a kedvenc meditációmat, készültem lelkileg és megbeszéltem a babámmal, hogy -bár tudom, nem készült még kifelé igazán és szuper odabenn -de pár óra múlva találkozunk és idekinn még jobb lesz, készüljön a "stresszes" folyamatra. Tudattam vele, hogy nagyon várjuk. Miközben hallgattam a meditációt, fel-alá járkáltam a szülőszobán-azt hitték idegeskedek,- pedig nem :), egy nagyon érdekes, elfogadó, lebegő állapotba kerültem, teljesen a baba felé fordulva,- még a férjemre sem figyeltem- szerencse, hogy ilyen jól megértette, jó volt a támogató jelenléte, de nem kívántam többet. Délelőtt 11-kor bekötötték az oxitocint-addigra apukája is kellőképpen remegett már :D,- igen intenzív volt a vége, 1 óra 50 perc alatt kibújt egy gyönyörű angyal. <3 Azóta is eszik,de rengeteget, a szoptatással most sincs gond.

Most, hogy hat hétnél tartunk, kezdődhet az alakformálás, újra formába lendülés, negyedszerre
is. Már a harmadik hétnél visszatértem órákat tartani- nem bírtam tovább sport nélkül, ami nem azt jelenti természetesen, hogy ész nélkül csinálok mindent. Fokozatosan emeltem a terhelést, vigyázva arra, hogy nem lehet izomlázam. Hiányoztak a vendégeim, imádom a hivatásom, és nem tagadom, a sport minden körülmények között ÖSSZERAKJA az embert, legyen szó akár csak fáradtságról.
Öt kiló plusszal indulok-eddig ez a legtöbb, aggódni nem aggódok a súlyom miatt, ennyi edzés mellett az szépen alakul, ezt én is jól tudom.

Na de aki ismer, az tudja, hogy a kopaszságommal pont úgy voltam eddig, hogy sokkal könnyebben viseltem a haj nélküli állapotot a sportos alakommal együtt. Így ez egy új feladat (volt) számomra, az öt kiló plussz és a kopaszság együttes jelenléte és elfogadása- még ha csak átmeneti állapot is. Így tanulom a türelmet jelenleg, néha megingok és sürgetném a folyamatot.

Köszönöm nektek a sok biztatást és szeretetet!